Közzététel:2014. február 3., hétfő

Írta Hírmorzsák

"Nem vagyok rasszista" – jelentette ki közel két éve, tárgyalásának ötödik napján a norvég Anders Behring Breivik, hogy aztán egy nemrég közzétett harminc oldalas levelében végre elismerje, amit már sokan gyanítottak: neonácinak, "etnikai nacionalistának" tartja magát, elhíresült ideológiai pamfletjét egy al-Kaida írásból ollózta össze, és kezdettől fogva célja volt, hogy lejárassa az általa sűrűn idézett iszlámkritikus és -ellenes szerzőket, mozgalmakat.

Emlékezetes, hogy 2011 július 22-én az akkor 32 éves férfi először nagy erejű pokolgépet robbantott Oslo belvárosában, megölve hét embert, majd a közeli Utoya szigetén gépfegyvert ragadott, és lemészárolta a szociáldemokrata ifjúsági tábor 69 résztvevőjét. A magát akkor "iszlámellenes harcosként" beállító Breivikot, aki védekezése szerint "a muzulmánok tömeges beáramlásától" akarta megmenteni az országot, 2012 szeptemberében jogerősen a legsúlyosabb büntetésre, 21 évi börtönre ítélték.

Breivik nemrég nyilvánosságra hozott harmincoldalas börtönleveléből a lapok – ha egyáltalán felfigyeltek rá – leginkább azokat a részeket idézik, ahol a tömeggyilkos fogvatartásának szerinte embertelen körülményeire panaszkodik, "kínzásról" beszél, és attól tart, nem éli túl a börtönt. ("Kínzás" alatt azt értve, hogy rendszeresen átkutatják a celláját, tiltják a politikai aktivitását, és nem engedték, hogy részvegyen az oslói egyetem levelező továbbképzésen.) Holott sokkal informatívabbak azok a részletek, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik tettének motivációit. Illetve helyeznék, ha ez ma még bárkit érdekelne. A Breivik által korábban hivatkozott és megszólított iszlámkritikusok mindenesetre arról panaszkodnak, hogy a levél már nem éri el annak a médiának az ingerküszöbét, amely ezidáig végig az iszlámkritikus és -ellenes publicisták, bloggerek káros befolyására, "rasszista" tevékenységére vezette vissza Breivik szörnyű tettét.

A skandináv lapok ezidáig következetesen a kukába dobták Breivik nekik küldött, kb. hatszáz levelét, ami egészen odáig természetesen korrekt, amíg nem hallgatnak el hírértékű fejleményt. Márpedig a nyugat-európai iszlámkritikusok egyöntetű véleménye szerint most ez történt. Az a tény, hogy Breivik közli, egy al-Kaida dokumentumból másolta hírhedt, zavaros iratának főbb részeit, azt támasztja alá, hogy ő maga nem iszlámellenes motivációból gyilkolta meg áldozatait – ezzel megoldódik az a rejtély is, miért saját, többségi nemzetének tagjait mészárolta le. Sőt, mint most szintén elismeri, bonyolult kommunikációja végig azt a célt szolgálta, hogy ártson a nyugati iszlámkritikus mozgalomnak (ő ezt igen sajátosan "kettős pszichológiának" nevezi).

A tömeggyilkos most nem kevesebb, mint nyolc szélsőjobboldali szervezet tagjának titulálja magát, ami akkor is figyelemre méltó, ha e szervezetek többsége (például a norvég NSU) valószínűleg nem is létezik. Neonáci vonzalmai már akkor feltűnhettek volna a mainstream médiának, amikor kiderült, hogy rajongói levelet írt a rasszista sorozatgyilkosságot elkövetett "eredeti", német NSU (Nemzetiszocialista Illegalitás) neonáci sejt vezetőjének, a börtönben ülő Beate Zschäpének, melyben arra kérte a terroristanőt, hogy tárgyalását használja fel a szélsőjobbos propaganda terjesztésére. Igaz, itt még "a németországi multikulturalizmus és az iszlamizáció" megfékezésére szólít fel – ez a motívum az új levélben már eltűnik, sőt.

Breivik 1500 oldalas "2028-as manifesztuma" kínos helyzetbe hozta az iszlám jobb- és baloldali kritikusait, hiszen többük neve (pl. az amerikai konzervatív Mark Steyn, a német szocdem Thilo Sarazzin, Robert Spencer, a JihadWatch amerikai szerkesztője, vagy a Fjordman néven blogoló norvég Peder Jensen) felbukkant az obskurus iratban, a tömeggyilkos nyíltan rájuk hivatkozott, ők pedig nem győztek elhatárolódni, mondván, sosem propagálták az erőszakot, az ő írásaikból aztán nehéz azt a következtetést levonni, amit Breivik levont. Nagy lapok publicistái már az iszlámkritikus blogok, honlapok betiltását is felvetették, olyan szorosnak látták szavak és tettek kapcsolatát. A norvég bevándorlásellenes, de alapvetően liberális Haladás Pártját, amelynek Breivik egy ideig tagja volt, a mai napig "Breivik pártjaként" emlegeti sok lap.

"Sohasem láttam, hogy bárki megtámadott volna valakit amiatt, amit írtam" – közölte még 2011-ben a Breivik állítólagos "mentoraként" beállított Fjordman, aki most felhívja a figyelmet arra: Breivik új levele megtagadja az iszlámellenes mozgalmat és őt is (állítólagos "zsidó network-je" miatt), tettével valójában az "etnikai nacionalistákat" akarta segíteni, mai norvég neonácikat istenít, ezen kívül elismeri, hogy kezdettől manipulálni akarta a mainstream médiát. A levél elolvasása után Fjordman-nek "nem az volt a benyomása", hogy Breivik náci lenne. "Túl inkoherens ahhoz, hogy akár neonáciként is komolyan lehessen venni." Az az állítás mindenesetre nem tartható tovább, állítja, hogy Breivik rá és más iszlámkritikus szerzőkre támaszkodott.

A Breivik által szintén hírbe hozott holland szabadságpárti vezető is hamar és élesen elhatárolódott: "Az, hogy az iszlám elleni küzdelemmel egy pszichopata erőszakos módon visszaél, undorító, és egy pofon a globális anti-iszlám mozgalommal szemben. Undorral tölt el, hogy az elkövető a kiáltványában rám és a PVV-re utal" – írta 2011-ben Geert Wilders. Mára nem akadt egyetlen lap sem, amely akár egy véleménycikk erejéig "feloldozta" volna a politikust a két-három évvel ezelőtti súlyos vádak alól.

A szintén megszólított Robert Spencer is arról ír: a médiában teljes a csend Breivik náci követeléseiről (pl. arról, hogy a "nem lojális" zsidókat Izraelbe kellene deportálni). "És ez, dióhéjban, megmutatja a mainstream média baljós napirendjét: a cél soha nem az volt, hogy feltárják a tényeket Breivik szörnyű gyilkosságairól. Csak az, hogy lejárassák az ellen-dzsihád mozgalmat. Ehhez pedig Anders Behring Breivik betöltötte a funkcióját. Most már nem hasznos."