Közzététel:2014. február 27., csütörtök
Írta Hírmorzsák
Kismamák parkolópályán
Gyerekvállalás vagy karrier? Elvileg ez nem lehetne kérdés a 21. században, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak a várandós nők munkaerőpiaci szempontból. Repka Ágnes HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó szerint van megoldás, mégpedig a nők tudatos felkészülése a változásokra. Beszélgetésünk apropója Richard N. Bolles Karrieriránytű című könyvének népszerűsége és aktualitása, illetve a 14. HVG Állásbörze, amelynek első napján Repka Ágnes a bértárgyalásról tartott előadást. A kérdésre, hogy mi a neuralgikus pont a magyar munkavállaló számára egy bértárgyaláson, meglepő választ ad a szakember:
Egyáltalán nem készülnek fel a bértárgyalásra az álláskeresők. Nem tájékozódnak, nem gyűjtenek információkat, nem is tudom, miben bíznak? Senki sem mondja, hogy ez könnyű munka, de vannak szakmai oldalak, amelyeket mindenképpen meg kell nézni, vannak olyan online fizetési felmérések, ahol csak beírom az adataimat, és kapok egy körülbelüli képet, azután pedig ezeket az információkat már elkezdhetem összeegyeztetni azzal, amit hallok az ismeretségi körömben. Meg kell próbálnom új kapcsolatokat létesíteni barátaimon, volt kollégáimon, szakmai fórumokon keresztül, hogy kiderítsem, abban a pozícióban, amire pályázom, ma mennyit lehet kérni, de akár a konkrét kiszemelt cég munkatársai között is lehet ismerőst keresni, hátha megtudok valamit a jövedelmekről. Mindez 2-3 teljes napot biztosan igénybe vesz – kutatás, találkozás, levelek, telefonok -, viszont ha csak azt számolom, hogy ennyi energiaráfordítással 20-30 ezer forinttal többet érhetek el a bértárgyaláson, és ez éves szinten akár 300-400 ezer forint lehet, talán megéri. Ezt viszont sokan nem így gondolják, ennyit sem tesznek meg a karrierjük érdekében, sőt olykor még azzal sincsenek tisztában, hogy a bruttónak mennyi a nettója…
Kiemelten nehéz helyzetben vannak a kismamák, ha vissza akarnak illeszkedni a munkaerőpiacra, ők általában el sem jutnak a bértárgyalásig.
Akinek 3 gyereke van, vagy annál több, az – hogy úgy mondjam – leírhatja magát, sajnos, a munkaerőpiacon. Rendszeresen kapok édesanyáktól ezzel kapcsolatban leveleket és hozzászólásokat a blogomon (www.dolgozomami.hu), hogy teljesen esélytelenek, mert a munkaadók úgy félnek tőlük, mint a tűztől. Amikor elárulják, hány gyereket nevelnek, garantált az elutasítás.
Mivel indokolják?
Nem indokolják, ez a „szép” ebben. Az ugyanis egyértelműen diszkrimináció lenne, ami miatt már fel lehetne lépni a hatóságnál. A munkáltatók egyszerűen attól tartanak, hogy az anya a gyerekek miatt majd sokat hiányzik, és kevesebbet fog tudni túlórázni, hiszen a gyerekekért menni kell, aztán ott van a házimunka, mosni, főzni, takarítani… Csak zárójelesen szoktam hozzátenni, ehhez képest micsoda fricska a társadalom részéről, hogy a gyermekes apát viszont a legmegbízhatóbb munkavállalónak tartják. Hiszen ő ugye azért fog küzdeni, hajtani, túlórázni és befogni a száját, hogy meglegyen az állása, a fizetése, és eltarthassa a családját. Érdekes ellentét: a gyerekek a férfi munkaerőpiaci értékét emeli, a nőét pedig csökkenti.
A Karrieriránytűben van-e olyan információ, ami a kismamáknak számára hasznos, előremutató lehet?
A Karrieriránytű mindenkinek tud újat mondani, alapos, részletes, és komplex módon foglalja össze az álláskeresés kérdését, ezáltal sokkal távolabbra mutat a szokásos álláskereső könyveknél. Ami nekem különösen tetszett, amikor szakmai lektorként foglalkoztam vele, az a szerző hozzáállása: akkor csinálod igazán jól a munkádat, ha valóban értelmes, izgalmas, és képességeidnek megfelelő állást találsz. A könyvben nagyon sok eszköz, módszer, gyakorlat található arra vonatkozóan, hogyan találd meg azokat a képességeidet, amelyeket a munka során is hasznosítani tudsz, de az is megtudható belőle, hogyan kell az egyik szakmáról a másikra, például az egészségügyből marketing területre áttérni. Rendkívül fontos, hogy nem csak az alkalmazotti lehetőségekre koncentrál, hanem elgondolkodtatja az álláskeresőt: talán inkább vállalkozásba kéne kezdenem, egy saját ötletre építenem? Mindehhez nagyon jól használható az a sok-sok link és weboldal, ami bekerült a magyar kiadásba: álláskereső portálok, vállalkozás építése, különböző tanfolyamok, ingyenes önképző lehetőségek, önkéntes munkához ajánlott szervezetek.
Ha körülnézünk, ki az, aki manapság valóban kitalált valami eredetit, elindított egy saját kis céget, vagy blogot, ami azután ismertté vált, tényleg a kismamák közül kerülnek ki legtöbben.
Rá vannak kényszerítve, hiszen a munkaerőpiacon nem kapkodnak utánuk. Ha valaki tényleg tudatosan szeretné a karrierjét építeni, akkor még a várandósság előtt el kell gondolkodnia, vajon vissza vesznek-e majd a munkahelyemre? A következő szakasz a gyermekvárás ideje, és itt van egy megdöbbentő jelenség: Magyarországon még mindig jellemző az a hozzáállás, hogy „hoppá, várandós lettem, akkor elmegyek 6 hónapra táppénzre”. Hát ezek az anyák egészen biztosan nem térhetnek vissza a cégükhöz. Ezzel szemben, aki a hatodik-hetedik hónapig dolgozik – és miért ne tenné, ha egészséges – akkor valószínűleg kedvező kép alakul ki róla a munkáltatóban. S bizony a harmadik szakaszban, a szülés után is sem szabad megfeledkezniük a nőknek arról, hogy eljön az idő, amikor megint munkába kell állniuk. „Rendben, most pelenkázok, szoptatok, de kihasználhatnám ezt az időt tanulásra, vállalkozás indítására, nyelvtudásom felfrissítésére is, amivel majd piacképesebb leszek, vagy csak egyszerűen rendszeresen tartom a kapcsolatot a munkáltatómmal, hogy ne felejtsen el” – ez a helyes felfogás, de ma még nagyon kevesen gondolkodnak így. Nem egy olyan ügyfelem volt, aki gyes lejárta előtt egy héttel kapott észbe, hogy „hát most vele mi lesz”? Ha tehetném, én iskolában tanítanám a női karrier tervezését, akár már középiskolában, de főiskolán mindenképpen, hogy a nők tudatosan készüljenek arra az időszakra, amikor várandósak lesznek, és időben kezdjék el megtervezni a visszavezető utat a munkaerőpiacra.
