A jászok és a liberálisok

Szekeres Imréék „bruttó” rasszisták. Azaz nemcsak célozgatnak rá, hogy mennyire érdektelenek számukra a magukra büszke, az összetartozásukat egyesületekben, civil szervezetekben élvező jászok.

Szekereséknek e közösségi életüket együtt élő és a kultúrájuk azonosságát valló emberekről a kötelező udvariassági körök megtétele után olyan tudományos dolgok jutnak eszükbe, hogy a jászok és családjaik aberrált szexuális szokásaik rabjai voltak. Meg az, hogy belterjes tenyészetté váltak, ami a jászoknál súlyos genetikai problémákat okozott. Még jó, hogy Szekeresék a jászok szavazataiért udvaroltak épp egy kampánygyűlésen.

A rasszista kijelentésekkel szemben sokan fölemelték szavukat. Jászberényben az MSZP-székház előtt a jászok tiltakozásukat nyílt levélben fogalmazták meg, amelyet egyre többen írnak alá. Az elemi fölháborodásuk ebből a néhány sorból is kiérződik: „Mi, a jászokat képviselő civil szervezetek és magánszemélyek ezennel egyöntetűen kijelentjük, hogy […] a belterjességre és a genetikai torzulásokra nincs semmilyen bizonyíték. A jászok nem voltak és ma sem belterjesek, nem örököltek semmilyen genetikai problémát. Kijelentjük, hogy a Jászság társadalma egészséges. Kikérjük magunknak, hogy politikusok igaztalan kijelentéseket tegyenek ránk, megalázó véleményt formáljanak rólunk, s hogy megbélyegezzenek bennünket. Ezeket a kijelentéseket és az ezeket hangoztató embereket mi rasszistáknak tartjuk. Véleményük éppúgy elfogadhatatlan, ahogyan más hazai etnikumok és kisebbségek számára is az lenne.”

E pár sor elolvasása után könnyen belátható, nem véletlen, hogy a közéleti szereplők közül is egyre többen csatlakoznak a tiltakozáshoz. A pártpolitikai csatáktól magát távol tartó Csányi Sándor OTP-vezető, a Jászságért Alapítvány elnöke sem bírta tovább, hogy nemtetszését fejezze ki e szavakért.

A fajelmélethez vezető botrányos gondolatsor ugyanis tényleg elfogadhatatlan. És vajon mi lenne akkor, ha ez a – Magyarországot az elmúlt évtizedekben eladósító, majd a gazdasági keserűséget és elégedetlenséget gátlástalanul kihasználó – szocialista párt, amely az apró és a hatalomért minden áldozatra hajlandó társaival kormányra kerülne, és úgy döntene, hogy a jászok tiltakozása miatt megbüntetné a térséget? Vajon ekkor a jászok szocialista parlamenti képviselője, Szekeres Imre lenne-e olyan bátor, hogy a liberális pártok és vezetőinek nyomását visszautasítva, ellentmondást nem tűrve fölemelné a hangját, és valódi erőt mutatna az etnikai és kulturális kisebbség mellett? De most komolyan. Fontos történelmi pillanatban Szekeres lenne hős? Ő olyan?

A kampánygyűlésen elhangzott rasszista és kirekesztő kijelentésektől sem ő, sem egyetlen liberális politikai párt vezetője nem határolódott el máig, és nem is kért bocsánatot. Sem az ezen részt vevő Bajnai Gordon, sem a DK politikusát delegáló Gyurcsány Ferenc, sem Szekeres Mesterházyja. Pedig ehhez ma még nagy bátorság sem kell. Hősök azonban közöttük sincsenek. Még aprók sem. Ami azt jelenti, hogy tőlük élhetnek Magyarországon olyan emberek, csoportok, akiket megaláznak. Ha nem áll érdekében, akkor a szabadelvűségét és a toleranciát hangoztató politikai erő bárkin szabadon keresztülgázol. Amire ékes példa 2006 ősze is.

A jászokkal történt eset bemutatja – ezért aztán itt az ideje újra és újra leszögezni –, hogy az emberi jogok érvényesülése és védelme a hazai liberális politikai pártoknak csupán játék. Lelkiismeretlen történelmi játék a szavakkal. És persze játék a többiek lelkiismeretével.