„Majd finoman kenjük rá az egészet!”

„Majd finoman kenjük rá az egészet!” A teljes múlt heti menü ugyanarra a receptre épült. 

Az első tányért Boross Péter adta fel, amint kibukott Szakály Sándorból az „idegenrendészeti eljárás” otrombasága. Már jött is, és alaposan rákente a másik oldalra. ATV-s interjújában a német megszállási emlékmű, valamint Szakály botránya is kizárólag az ellenzék hibája: „a zsigeri gyűlölködésből fakadó felháborodás” a probléma, „túlreagálás”, „tisztességtelen vád”, „galád dolog” a Szakályra és az emlékműre adott válasz.

Simán rákente a másikra.

Mint Tarlós, aki január végén még sajtótájékoztatón ünnepelte magát, milyen flottul halad a 4-es metró építése, az engedélyek rendben, március végén indul az önfeledt metrózás. A sikeres és páratlan metróépítés ekkor még egy virtigli Tarlós-projektként jelent meg. Öt napig. Mert ahogy kiderült a tesztelésekkor, hogy ez sem jó, az sem jó, máris eszébe jutott a főpolgármesternek, hogy hiszen Demszky! O a hibás, miatta, az előző városvezetés hibájából csúszhat az átadás! Úgy van az, hogy a siker mindig saját, a kudarc mindig idegen.

Rákente.

A főszakács persze a Fidesz elnöke, a magyar kormányfő, aki a szocialista Harangozó Tamást napirend előtt arról tájékoztatta, hogy „azért a magyar gazdaság alapvető bajait mégiscsak az a 40 év okozza, 45, amit kommunizmusnak nevezünk”.

Mintha nem is történt volna semmi azóta, mintha nem is négy év unortodoxia égetett volna el 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyont, verte volna bele a legcsillogóbb szögeket a magyar gazdaság koporsójába. Mintha nem szorulna a hurok a forint nyakán a Kósa–Szijjártó humoristaduó 2010-es fellépése óta. Nem, dehogy, nem ok tehetnek semmiről, hanem egy 24 évvel ezelőtt befejezett, lezárt, leváltott időszak.

Vajon meddig lehet még erre kenni?

A főnökhöz képest már nem tud akkorát alkotni, de azért tehetséges tanítvány Hoppál Péter is a kenésben. A Fidesz szóvivője kifejtette, szerinte Mesterházy Attila Washingtonban elismerte, hogy a baloldali Összefogás pártjai csalni fognak az áprilisi választáson. Hoppál ezt abból következtette ki, hogy az Összefogás miniszterelnök-jelöltje nem hív be külföldi megfigyelőket a választás tiszta lebonyolításának ellenőrzésére.

Nos, lehet, nem figyeltem egy pillanatra, de az idei választást még nem a fideszes államhatalom gépezete fogja lebonyolítani? Nem Orbánék feladata? Nem ok vannak olyan helyzetben, hogy csaljanak? Nem az ő felelősségük? De, bizony, csak preventíven rákenik a másikra.

Végül pedig egy igazán gusztustalan „kenésről”: Balog lelkész minisztériuma még mindig „nem tudja”, valóban egyháza van-e Iványi Gábornak. Most épp azért nem, mert egy névtelen szakértő megvizsgálta a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, aztán határidő-hosszabbítással továbbvizsgálta, majd beadott egy szakvéleményt, amely az egyházi elismerés alapja lehetne. De a minisztérium visszadobta azt, mondván: nem derül ki belőle „a szakértői megállapítások megalapozottsága”. Újabb jó alkalom, most épp a szakértőre kenve lehet úgy csinálni, mintha nem lenne világos, hogy egy nagyon is létező, az oktatásban, a szociális ellátásban egyaránt kiemelten fontos, ámde speciel nem Orbán Viktor szájíze szerint beszélő egyházat akarnak kinyírni.

Fel kéne nőni. A múlt hét másról sem szólt, mint hogy itt egy, a kétharmados erejével bármit megtenni képes és hajlandó csapat, amelynek mégis minden szája azt magyarázza: ok nem tehetnek semmiről. Szánalmas, gyerekes, béna.

CEGLÉDI ZOLTÁN